Victoria és Emily

**Emily Flatchere** Szomb. Jan. 07, 2012 6:26 am

Itt az idelye a nagy bevásárlásnak? Akkor bizony itt a helyed, mindent megtalálsz amire csak szükséged lehet, és talán még egy ismerőssel is összeakadtsz.

**Emily Flatchere** Hétf. Jan. 09, 2012 3:15 am

Mikor felébredek az első gondolatom az, hogy hol a fenében vagyok? A falak szürke és kék színűek lehetnek – ahogy a félhomályban meg tudom állapítani – azén narancs árnyalatú szobámhoz képest szinte már-már rideg érzést kelt. Az estére nem igazán emlékszem, de ez nem nagy meglepetéssel töltött el. Hirtelen ültem fel, ami nem a legjobb ötlet volt. Kissé megszédültem a mozdulattól.
Ahogy feltápászkodtam megállapítottam, hogy ruha van rajtam. Ez azért jó jel. Így legalább nem kell össze keresgélnem őket és nem fogok elkésni… de ekkor az éjjeliszekrényen álló órára tévedt a pillantásom. Már két órája elkéstem a suliból. Te jó ég! Hallgathatom majd Ms. Talbot beszédét arról, hogy a középiskola milyen fontos és egy percet sem szabad elpazarolni… Mindenkinek jobb, ha ma be sem teszem a lábam az intézménybe. De így felvetődik egy kérdés. Mit kezdjek magammal? Először is nem ártana haza menni. Majd aludni egy jó nagyot. Meg is oldódott a kérdés.

Délután felé járhatott, amikor felébredtem. Olyan négy óra. Feltevésemet az óra be is igazolta. A gyomrom hangosan kondult egyet, jelezve ó, hogy örülne, ha végre valami élelmet jutatnék belé. Le a lépcsőn, majd jobbra és ott is a konyha. Meglepetésemre Julie – vagyis anya – állt a tűzhely felett. Persze hétfő nincs bejárónő.
- Végre, hogy felébredtél, aggódtunk, nehogy beteg légy, de látom jól vagy. – kedves mosollyal az arcán ölelgetett meg. Mindig is hihetetlenül nagy szíve volt, mégis érthetetlen számomra hogy képes engem szeretni, mikor mindig eltaszítom magamtól. Most is ezt történt. Alig egy percig engedtem csak, hogy karjaiba zárjon, majd óvatosan, de annál határozottabban el toltam magamtól. Látom, hogy nem esik jól, neki mégsem szól egy szót sem. Újabb mosoly és egy tál étel landol az asztalon. – Tessék édesem.
- Köszönöm. – halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Magamnak sem szeretem beismerni, de jól esik, hogy gondosnak rólam. – Arra gondoltam, hogy elmennék sétálni. Elengedtek? – a kérdés felesleges volt, hiszen előre tudtam a választ, de a szándék a fontos.
- Persze – fordult felém, majd belefeledkezett a paradicsomszeletelésbe.
Mikor végeztem a kései ebédel fel szaladtam át öltözni. Egy egyszerű felső és rövidnadrág mellet döntöttem. Tudom, hideg van ehhez a viselethez, de nem egy fázós ember voltam. A bejárati ajtó előtt még felkaptam a táskámat, majd már indultam is.
Egy ideig csak bóklásztam a városban, végül aztán a bevásárlóközpontban kötöttem ki. Ahogy sétálgattam elégé elkalandozhattam, mivel nem vettem észre, hogy egyenesen egy lányba ütköztem.
- Bocsánat, véletlen volt. – ismerős volt, lehet, hogy egy suliba járunk

Viselet

**Victoria Parker** Hétf. Jan. 09, 2012 4:36 am

Victoria és Emily Milakunis-mila-kunis-25474331-100-100

Victoria és Emily Miranda-miranda-kerr-14907314-100-100

Vicky & Emily

Amikor reggel, háromnegyed nyolckor felkeltem és kinyitottam a szemem, valamiért megakadt a szemem az órán... Körülbelül egy percig bámultam tétlenül, amíg el nem jutott az agyamig, hogy ha nem sietek, el fogok késni. Hétfő reggel van, ami csak egyet jelenthet: suliba kell menni. Kapkodva ültem fel, majd szálltam ki az ágyból, hogy érjek be az első órára, és még legyen időm kiválasztani a megfelelő összeállítást. Megálltam az óriás, szobányi gardróbom előtt, majd leakasztottam egy válfáról egy felsőt. Innentől kezdve már csak annyi volt a dolgom, hogy kiválasszam a hozzá illő kiegészítőket. Egy fehér-kék csíkos vékony pulóvert, fekete nadrágot, táskát és bokacsizmát választottam mára... Gyorsan odalépkedtem a tükröm elé és elkészítettem a kétperces frizurám és sminkem.Viszonylag hamar kész lettem, ezért sebes léptekkel siettem le a lépcsőn, és mivel már nem volt időm reggelizni felvettem egy fekete blézert, majd az előszobából kiáltottam anyának és apának.
- Elmentem suliba, de suli után még beugrok a plázába. – közöltem a szüleimmel, de mire reagáltak volna rá, hallatszott a bejárati ajtó felől jövő csattanás.
- Jól van, kicsim, de ne maradj soká. – szólt vissza anya, immár a levegőnek.
Fogtam egy taxit, és nagy szerencsémre, még épp csengetéskor beértem az osztályba.

Órák után, ahogyan a szüleimnek is említettem, elmentem a plázába, vásárolni magamnak pár új cuccot. Nem mintha nem lett volna még elég ruhám, amit felvegyek, de nekem muszáj volt egy héten, legalább egyszer valami újat venni. Ebből a legalább egy cuccból általában sokkal több lesz, de a szüleim nem nagyon foglalkoznak vele. Akit ez leginkább érdekel, az a bátyám, Daniel... Nem értem, miért nem foglalkozik magával, hisz ha anyáék megengedik, pont ő fog beleszólni?
Miközben épp az üzletek előtt sétálgattam, megszólalt a telefonom, ezért elővettem, és megnéztem ki küldött üzenetet. Nem ért nagy meglepetés, hisz az egyik barátnőm írt. Miközben válaszolni próbáltam az érkezett üzenetre, nem vettem észre, hogy egy lány épp felém sétál, pont velem szemben. Ebből kifolyólag természetesen egy frontális ütközés keletkezett... Szép látvány lehetett, de mi nem ezzel törődtünk. A lány nagyon ismerős volt, nemsokára rájöttem miért: egy suliba járunk csak ő pár osztállyal lejebb. Illedelmes volt, sőt bocsánatot kért, az ügyetlensége miatt.
- Semmi gond... Nem te vagy a hibás, hisz én sem figyeltem. – mondtam mosolyogva – Felejtsük el. – vontam vállat.

Ajánlott tartalom

Victoria és Emily

Victoria és Emily

Re: Victoria és Emily

Re: Victoria és Emily

Re: Victoria és Emily