Caden & Kris

Pár évvel ezelőtt történt. Apám üzleti úton volt Franciaországban, és ha már ott voltunk, engem beadott Cadenékhez, hogy ott ˝eltöltsem az időt˝ míg ő tárgyal, aztán együtt vacsorázzunk mind. Mr. Buttler meg az én apám világi nagy spanok voltak még kölyökkorukban, és ez a barátság máig megmaradt. Cadent így ismerem hátulgombolós korom óta.
Nyári szünet volt, ültünk Cadennel a szobája ablakpárkányán, és szívtuk a maga tekerte füves cigit. Mi szavak nélkül is jól elvoltunk általában, régebben a nintendo fölött is.
- Azon gondolkodok, hogy kéne megúszni a vacsit. - szólaltam meg végül, míg egymásnak adogattuk a spanglit. - Semmi kedvem sznobkodni a faterékkal. Elvihetnél valami jó kis párizsi bulihelyre. - nagyon jól tudtam, hogy Cad úgy ismeri egész Párizst, mint a tenyerét. - Akár a Moulin Rouge-ba is bekukkanthatunk. - mondtam azzal a hangsúllyal, amiről általában nem tdják megállapítani, komolyan beszélek-e. Persze Cadent nem tudom átverni.
Caden elröhögte magát, de tudtam, hogy ő is ezt tervezgeti. Egyikünknek sem volt ínyére az ilyesmi. Régebben muszáj volt végigszenvedni az ilyesmit, Kent, Caden, meg én, de most már elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy kibújjunk alóla.
- Kurvára elegem van ebből az egész baromkodásból - fakadtam ki. Valószínűleg a spangli is megtette a hatását, meg aztán Caden előtt nem sozktam véka alá rejteni a gondolataimat. - Itt jópofizni, ott segget nyalni, már azt se tudom néha, hogy mi a fene van. Nézem apámat, és nem hiszem el, hogy képes ilyesmikre. Tárgyalás címszó alatt. Kent persze már jól járt, ő felvette az egyenruhát, de nyakamat rá, hogy többet bulizik, mint háborúzik, nézi a jó kis bukszákat, és nem törődik a sok ökörséggel. Amúgy a legjobbat még nem is tudod. Mark meghalt a múlt hónapban.
Caden felvonta a szemöldökét, és elvette a szájától a cigit. Teljesen ledöbbent.
- Igen, Mark. Valami rohadt buziverők elintézték. Szarrá verték szerencsétlen kiskölyköt, érted??? Edzésen voltam, úgyhogy nem voltam ott vele. Mire megtaláltam, már kicsinálták. - senkinek nem beszéltem azóta Markról, de ez azért jól esett most. - És elhiheted haver, hogy kurvára szét fogom verni a világot, ha idősebb leszek és saját pénzem lesz. - Caden nem tudta mit mondjon, én pedig megláttam egy igen csinos bögyös szöszit lenn az utcán. - Hű bazeg. Addig, míg nagyobb befolyásom lesz, gyere, szerezzünk be valami csajszit. Egy darabig az is megteszi. - túl sokat rinyáltam, éles váltással következett be a hangulatváltozásom. Baromi jól tudtuk, hogy Caden anyja még itthon van, és nem fog minket kiengedni a lakásból, de arra jó volt, hogy felrázzam egy kicsit a hangulatot. Ha mást nem, ahogy CAdent ismerem, mindjárt elkezdi mesélni a legutóbbi hódítását.

Szótlanul hallgatom Kris beszédét, csak néha szólok közbe akkor is csak egy-egy szót. Ezt a dolgot is rohadtul bírom benne. Hogy mellette nem kell folyamatosan beszélnem, nem kell unalmas dolgokról fecsegnem. Persze nem mintha ő unalmas dolgokról beszélne. Nem. Ha kinyitja a száját, akkor nem ömlenek belőle unalmasabbnál unalmasabb szavak. Sokban hasonlítunk. És ennek az a következménye, hogy amiről ő beszél az engem is érdekel. Valahogy egy az érdeklődési körünk. Mindegy is, a lényeg hogy nem nagyon szólalok meg.
Amikor aztán Markról kezdet beszélni, akkor beugrott egy kis emlékkép. Régebben, amikor kivételesen mi látogattuk meg Mrs. Giraud-ékat akkor találkoztam Kris haverjával, Mark-al. Eleinte nem nagyon nyílt meg nekem, ő az a visszafogottabb, visszahúzódóbb típus volt, de egy idő után én is szót értettem vele, és hárman jól elvoltunk. Persze aztán visszajöttünk Párizsba. Nem nagyon hallottam róla. Néha amikor Krissel dumáltunk chat-en, akkor szóba hozta őt is.
- Mark? - kérdezek vissza halkan, miközben teljesen ledöbbenek a hírtől.- Mi történt? - kérdezem és vissza sem emelem a számhoz a cigit, hanem inkább a hamutartóba hajítom. Teljesen eláll a szavam, egyszerűen képtelen vagyok bármit is mondani. Tényleg nem gondoltam volna, hogy egyszer így elbánnak vele. Krisen láttam, hogy nem szívesen beszél erről, talán én vagyok az első akinek beszélt róla, úgyhogy nem is feszegetem tovább a témát.
Füttyentek egyet.- Az szép! Szépségileg olyan hetes a tízes skálán... Az ágyban meg majd kiderül, hogy hányas - mondom miközben a csajt méregetem, és elvigyorodok. Miközben a csajt stírölöm elképzelem meztelenül is... Elmegy.
- Képzeld haver, túl vagyok a leghosszabb kapcsolatomon. Egy és fél hét - mondom, és felvihogok, miközben ökölbe szorított kezemet Kris elé rakom. Ő bele boxol, mintha így gratulálna nekem.- Észrevettem, hogy egy hétnyi szex után kezdett unalmassá válni. Adtam neki még fél hetet, de hát szegényke kibaszott unalmas bige volt. Csak azért szedtem fel, mert emlékeztetett Jessica Albára.- Felnevetek, ahogy a Jessica Alba-klón exbarátnőmre gondolok. - Húú várjál mi is volt a neve? - kérdezem, gondolkodóba esek.- Öhmm... valami Nicole, vagy Nicky. Vagy Nelly? Nem tudom soha nem kellett a nevén szólítanom. Mindig cicáztam, de általában ő kiáltotta a nevemet a közben - legyintek, és megint felvihogok. Jó perverz vagyok, jövök rá magamban.

-DE pöcs vagy te, Buttler - vonom fel a szemöldököm ironikus mosolyommal, és Caden elégedetten vigyorog. - Egy és fél hét? Öregem, te egy Hiró vagy, komolyan. - Nagyon is tudtam értékelni Caden teljesítményét, mivel az enyémmel teljesen hasonló volt. EGyikünk se volt az a szerelmes típus, bár apja azt mondta, ezt majd kinőjük. De természetesen ki bagózik az emberekre, pláne a felnőttekre 17 évesen? Naná, hogy senki.
Na. Szóval másfél hét az sok, tekintve, ha azt nézzük, hogy én egy napot nem voltam hajlandó eltölteni egy csajjal sem. Nekem csaki az eksönre terjedtek ki az ismeretségeim, aztán semmi. Nem tudtam velük mit kezdeni. NEm érdekeltek a dumáik, a problémáik, untatott a hanglejtésük is.Szívesebben lógtam a haverokkal. Mármint azzal a kevéssel. Ha untam őket, szimplán eljöttem, de természetesen nem barátkoztam olyanokkal, akik ezt zokon vették volna. Olyan igazi komoly barátnak csak Cadent mondanám, meg persze Markot, de... Jó, mindegy, hagyjuk is.
- Amúgy van valahol errefelé egy unokahúgom - mondtam hirtelen Cadennek - Elég jó bőrnek néz ki. Bár még csak 14 éves. De a legjobb korban van - vigyorogtam- a múlt héten küldött az apja képet magukról pont. - a mobilomon gyorsan lehívtam az emaileket, és betöltöttem a képet. - Nézd - mutattam Cadennek a képet, mire elismerően füttyentett egy elég fülsiketítőt.
- Nevelőintézetben van - fintorogtam- Párizsban, a bűn városában apácának nevelni valakit, elég röhejes! - Caden kérdőn felhúzta a szemöldökét - Jó persze nem apáca, de igazából nem értek hozzá. Én már betiltottam volna az ilyen helyeket. De most nézz rá. Már most így néz ki, mi lesz itt két év múlva? 16 évesért már nem büntetnek, vagy nálatok hogy van? -kérdeztem csibészes mosollyal, persze nem arra gondoltam, hogy meg akarom húzni a saját unokahúgomat. Csak eszembe juttatta a korosztályát. Egy darabig hallgattunk, és néztük, hogy a szöszi eltűnik a sarok mellett.
- Caden? - jött be Caden anyja - Apád hívott, hogy keresd elő azt a nyakkendőjét, amiben a japánokkal szokott tárgyalni. Azt mondta, csak az hoz neki szerencsét. Mindjárt hazaugrik érte. Megtennéd, szívem?
Ahogy az anyja mögött becsukódott az ajtó, köhögésnek álcáztam egy vigyort, és Cadenre néztem.
- Ahogy nézem, a szüleid nincsenek már olyan túl jóban egymással... - jegyeztem meg.

Hmm, nem rossz unokahúga van az biztos. Néha elgondolkozok rajta, hogy mi lenne, ha lenne egy unokahúgom, aki olyan dögös mint ez a tizennégy éves kis csaj. Nekem nincsenek is unokatesóim. Semmilyen velem fiatalkorú rokont nem ismerek, és szerintem nincs is. Anya egyke gyerek volt, apa volt az első akinek gyereket szült. Jó, jó, van az a szőke hajú tündérke Bessie Soleil, aki apám gyereke, és az én féltestvérem, de ő nem érdekel. Konkrétan irritál, hogy létezik. Apa sokszor emlegeti, hogy milyen tündéri kislány volt. Mindig bizonygatom, hogy azóta felnőtt, és ahogy a tinédzser lányok nyolcvan százaléka, valószínűleg ő is "elkurvult". Sajnos nem bírom ki, hogy szebben fejezzem ki magam, úgyhogy a véletlenek elkerülése érdekében szájkosarat kapok amikor vendégek jönnek. Persze csak képletesen értve. Amúgy meg azzal fenyegetnek, hogy ha ilyet mondok vendég előtt, akkor lenyírják a fejem kopaszra, és rátetoválják hogy Lúzer, amitől jó nagyot égnék az iskolában... az egész városban konkrétan. Persze ezt apa mindig olyan mulatságosan, és humorosan mondja, hogy sírunk a röhögéstől, és még anya is megejt egy halvány mosolygást. Ő nm is értheti, hogy ezen mi a vicces, mert ez csak száz százalék ökörség, amin mindig a fiúk, és a tizennégy éves kor alatt lévő lányok érthetnek. A lányok amint mondtam csak tizennégy éves kor alatt. Hogy miért? Mert attól kezdve lesz pasijuk, és próbálnak felnőttesen viselkedni. Már amennyire lehet felnőttes az, hogy fürdőruhás, és peace-ujjas képeket raknak fel a MySpace, vagy a facebook oldalukra.
Na de visszatérve a jelenbe. Miután anya kimegy nehézkesen feltápászkodok, és az ajtó felé veszem az irányt.
- Nem tudom. Pár év, és úgyis elköltözök. Bár örülnék neki, ha apa nem teremt nekem még egy angyali Bessie-lányt valahol az isten háta mögött - mondom a vállam felett, és amikor a Bessie-s részhez érek, és apámat idézem, a hangomat elváltoztatom nyávogósra.
- De mindegy. Inkább gyere, lehet, hogy apám dolgozószobájában találunk egy kis kubai szivart. Áááh, én és mindenki más is mondja, az a legjobb a világon - mondom, és biccentek a fejemmel. Kimegyünk a szobámból, és be is megyünk a dolgozó szobába.